júl 112010
 

Együgyűség? Vandál pusztítási vágy? Sunyi ártani akarás? Tompa tudatlanság? Ostoba, balkáni igénytelenség? Nehéz megmondani, mi motiválhatta azt a „polgártársunkat”, aki egy-két nappal ezelőtt egy egész kocsira való szemetet, lomot és építési törmeléket borított le a frissen rendbe tett madármegfigyelő hely kellős közepén. Talán mindezek együtt? Ki tudja…

Nemrég adtunk hírt róla, hogy részben pályázati támogatásból, részben a település saját költségvetéséből (mindannyiunk közös pénzéből tehát, amelyből ugyanígy hasznos, értékes fejlesztések is megvalósulhattak volna), szabadidőnket nem sajnálva néhány tucatnyian, ádándi polgárok kitakarítottuk és rendbe tettük a település egyik legfontosabb természeti értékét, a védett gyurgyalagos partfalat, ahová szorgos kezek (helyből és a környező településekről is) hosszú évek óta hordtak mindenféle hulladékot és szemetet. Nem keveset költöttünk el a község pénzéből, hogy ezt a vállalhatatlan és szégyenletes állapotot végre felszámoljuk – és nem kevés pénzt kaptunk a feladatra az ország közös vagyonából (mindannyiunk adóforintjaiból!) is.

Az elköltött pályázati pénzekkel hamarosan el kell számolnunk. Igazolnunk kell, hogy akik ezt nekünk ítélték, jól döntöttek: ez a település ismeri és megbecsüli természeti értékeit, és képes vigyázni is azokra. Igazolnunk kell – ellenőrizni fogják – , hogy méltóak voltunk az anyagi segítségre: a védett gyurgyalagos partfal, mint a település kiemelt természeti értéke, rendben van, látogatható; a madármegfigyelő hely szépen, rendezetten várja a turistákat. Ha erre a végtelenül egyszerű feladatra sem vagyunk képesek, hogyan remélhetünk a jövőben bármiféle segítséget bárkitől is?

A hozzánk látogató turistát nem fogja érdekelni, hogy a szemetet csak egy-két ostoba ember borítja-e az erdő szélére, vagy mi mind, helybeliek: az ő emlékezetében úgy marad meg Ádánd, az otthonunk, mint egy elhanyagolt, igénytelen, balkáni szeméttelep.

És ez sajnos mindannyiunk közös szégyene.

Ezt a cikket vitaindítónak szánom. Hogyan állíthatjuk meg azokat, akik a közös értékeinket rendre elpusztítják, tönkreteszik? Mit tehetünk mi, akik számára fontos a kulturált, tiszta környezet? Hogyan juttathatnánk vissza az elveszett hűtőszekrényt gondatlan gazdájához? Várom a tenni akaró, tenni kész ádándiak ötleteit, javaslatait, gondolatait.

Hozzászólok >>

  5 Responses to “Az elveszett hűtőszekrény”

  1. Sajnos a beidegződéseket nehéz levetkőzni.
    Lassan 20 éve használják illegális szemétlerakónak ezt a helyet egyesek.
    Szomorú,hogy egyesek szerint a rend a porta határáig tart,azon kívül nem számít.
    Pedig gyerekeink ebben nőnek fel.Ezt látják és csodálkozunk azon,hogy nem képesek a rendet megtartani és mások áldozatos munkáját megbecsülni??
    Természetesen nem szabad egy vállrándítással elintézni.
    Biztosan tudom nem az a megoldás,hogy beül 3-4 férfiember egy sötét színű személyautóba egy szombati napon,és a szép feketére festett utánfutóról lepakolja a szemetet azon a bizonyos helyen…..
    Van megoldás??
    Igen van!

  2. Hm… Ha esetleg tudnánk, melyik háztartáshoz tartozik ez a jobb sorsra érdemes hűtőszekrény (téglatörmelék, egyebek), gondosan visszaszállíthatnánk őket a jogos tulajdonosuknak, csinos kupacba rendezve a kapu elé. Jobb azt hinni, hogy talán figyelmetlen volt és elvesztette őket, mint arra gondolni, hogy a közösséggel, veled, velem, velünk akarta megfizettetni az elszállítás költségeit (nem mellékesen környezeti károkat is okozva). Ebben az esetben ugyanis kénytelenek lennénk az illetőt közönséges, sunyi parazitának nevezni – amit persze nem szeretnénk.

  3. A visszaszállítással az a gond,hogy ha a kapuja elé tesszük az is törvénytelen…..
    A szemléleten kell változtatni,főleg azon,hogy irigykedéssel nem jutunk előbbre.
    A környező településeken élők ezt már felismerték és tisztában vannak vele,hogy a közöset is ápolni legalább olyan fontos,mint a sajátot.A közösségért ténykedők munkáját segíteni,támogatni kell.A legfontosabb,pedig MEGBECSÜLNI!!!
    Amink van azt meg kell becsülni,óvni,adott esetben ápolni.
    Jó példa erre ez-az eset,amikor a megtisztított területre kiviszi a szemetét és egyáltalán nem zavarja,fel sem tűnik neki,hogy sehol sincs SZEMÉT!
    Esetleg kiplakátolnánk a faluban,valami ilyen szöveggel:”Keressük a képen látható szemétkupac gazdáját,aki a gyurgyalagosnak nevezett területen felejtette.Kérjük jelentkezzen,mert számára egy névre szóló oklevelet szeretnénk átnyújtani. Melyben megköszönjük,hogy a terület megtisztításában résztvevő ádándi polgárok,egyesületi tagok és önkormányzat munkáját és nem utolsó sorban pénzét ilyen nagyra értékelte.
    Köszönjük!”
    Ha ki nem is derül ki volt az,mondjuk tudatosíthatnánk az ádándiak azon részével aki szeméttelepnek tartja ezt a területet,hogy nem az.
    Mondjuk van egy lapja az önkormányzatnak Kapcsolat a neve és minden ádándihoz eljut.
    Esetleg ezzel is lehetne próbálkozni.

  4. Ebben igazad van. A szemlélet, ha szépen, lassan is, de változtatható. Húsz év telt el a rendszerváltás óta. Mindenkinek meg kellene végre értenie, hogy nincs hivatal, hatalom, amely helyettünk irányítja, pláne finanszírozza az életünket. Felnőtt polgárokként kell élnünk. Jogok illetnek meg minket – ám csak akkor, ha teljesítettük a kötelességeinket is. Ezek talán evidenciák, mégsem árt újból és újból leírni: Mindenkinek a maga kötelessége fizetnie a villanyszámláját, feltölteni a kamráját – és gondoskodni a saját portáján keletkezett szemét elszállításáról, ártalmatlanításáról. Átborítani a kerítésen a szomszédba nem egyszerűen neveletlenség, de bűncselekmény. Nagyon kell ahhoz utálnunk a szomszédot, hogy ilyet tegyünk, igaz? Közterületen kiborítani, ha lehet, még ennél is súlyosabb: azzal gyakorlatilag kivétel nélkül mindenkivel kitolunk. Az összes szomszéddal, barátainkkal, rokonainkkal. Ugyanis az elszállítást, ártalmatlanítást mindenki közösen fizeti majd.
    Számszerűsíthető, forintban pontosan kifejezhető, hogy mennyibe kerül ez a kupac szemét neked, nekem, és minden egyes ádándinak. Pontosan kiszámolható, hogy hány játékkal jut kevesebb az óvodának, hány könyvvel kevesebb az iskolának, vagy hány méter járda nem épül meg emiatt – és itt a baj. Ezzel kellene mindenkinek tisztában lennie. Közösen kell kimondanunk: nem vagyunk hajlandóak egy-egy gátlástalan ember számláit szó nélkül, közösen fizetni.
    Arról nem is beszélve, hogy miért hagynánk elvenni a jogot magunktól, a gyerekeinktől ahhoz, hogy tiszta, kulturált és egészséges környezetben élhessünk.

  5. Tisztelt Szerkesztőség!
    Ehhez a témához én is hozzátudok szólni.A házunkhoz nagyon közel lévő területre ismeretlenek,sok szemetet helyeztek el,amiben olyan élemiszerek is találhatók amik bomlásnak idultak és kegyetlen bűzt árasztanak,amire természetesen a bogarak és dongok mellett,kobórgó kutyák,rókák is megjelennek.Ebből kifolyólag,az éjszakai pihenés és a szellőztetés lehetetlen.Mi persze ezt nem hagytuk annyiban,másnap jeleztük a polgármesternek,de semmiféle intézkedést nem kaptunk ezzel kapcsolatban.Felháboritó dolog,ha szeretnénk,hogy a szémétkupac eltünjön nekünk kell felmerni és eltávolítani,mert senikre nem számíthatunk,sőt ha feljelentést indítunk persze nekünk kell fizetnünk,csak azért mert némelyik ember lusta és nem képes a kukásokkal elvitetni a szemetét./Hétvezér utca és a 48-as utca végén lévő területen/