nov 022010
 

Inváziós, más szóval özönfajoknak nevezzük azokat a (gyakran távoli kontinensekről behurcolt) állat- és növényfajokat, amelyek új környezetükben természetes ellenségek híján mértéktelenül elszaporodnak, az őshonos fajokat és társulásokat élőhelyükről kiszorítják. Az invázió eredménye ilyenkor a fajgazdagság drasztikus lecsökkenése, például kevés fafajból álló, sivár, szegényes aljnövényzetű erdők megjelenése az eredeti, változatos életközösségek helyett. A hazai élővilágot számtalan ilyen invazív özönfaj fenyegeti. (Ezek közül a parlagfűről korábban már írtunk.) Most két különösen veszélyes fafajt mutatunk be.

Mindenki ismeri az 1700-as években Észak-Amerikából meggondolatlanul betelepített fehér akácot (Robinia pseudoacacia), amely az elmúlt évszázadokban egész országrészek eredeti, őshonos erdőségeit szorította ki, és az erdészek, ökológusok, környezetvédők hosszú évtizedek óta vívnak keserves harcot a visszaszorítására – ahhoz azonban, hogy ez a küzdelem ne legyen hiábavaló, szükség van a mi segítségünkre is. Az akácot gyors növekedése miatt néha még napjainkban is ültetik tűzifának, fehér virágzata miatt pedig kedvelik a méhészek is – noha az általa hajtott gazdasági haszon össze sem hasonlítható azzal a mérhetetlen kárral, amelyet ez az agresszíven terjedő fafaj a hazai erdőállományban okozott és okoz.

Ugyancsak komoly veszélyt jelent élővilágunkra, az erdőtársulásokra egy másik gyomfa, a Kínából eredetileg dísznövényként betelepített bálványfa (Ailanthus altissima), amelyet gyakran összekevernek az amerikai eredetű, kacskaringós törzsével, molyhos ágaival, őszi, tűzpiros lombjával igen mutatós ecetfával (Rhus hirta) – utóbbi arról kapta a nevét, hogy húsos, piros terméséből régebben ecetet készítettek.

Az ősz a faültetések ideje. Ha kertünkből egy-egy kiöregedett akác vagy bálványfa kivágása mellett döntünk, mindenképpen fontoljuk meg, hogy azt egy őshonos fafajjal pótoljuk. A választék szerencsére bőséges. Így mi is tehetünk valamit a saját kertjeinkben a hazai élővilág védelméért.
Fontos tudni, hogy lehullatott lombjukkal kerti díszfáink is jelentős hasznot hajtanak, hiszen az avar – komposztálva – a talaj számára rendkívül értékes, tápanyagokban gazdag erőforrás. Ha azonban úgy döntünk, hogy ennek ellenére mégis inkább elégetjük, ne felejtsük el betartani az égetésre vonatkozó szabályokat és rendeleteket!

Az özönnövényekről bővebben is olvashatunk a Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapján, ahol a legveszélyesebb invazív fajok listáját is megtaláljuk.