jan 042011
 

Tavaly tavasszal, egy bulvárlap cikke okán Ádánd váratlanul a figyelem középpontjába került. Már akkor kénytelenek voltunk egy rövidke cikk erejéig foglalkozni a Sarolta nevű ádándi boszorkány “legendájával”. A bulvárlap azonban idén újra elővette a történetet, amelyet más weboldalak is átvettek, míg végül a Comment:com is írt egy bejegyzést a cikkről. Így esett, hogy honlapunk forgalma soha nem látott magasságokba emelkedett. Utánajártunk hát, honnan ered a különös boszorkányhistória.

Hollywood szelleme

A történet eredete egy, vélhetően siófoki fiatalok (“Ifjú Írók Klubja“) által az 1999-es “The Blair Witch Project című amerikai film története nyomán megírt horrorisztikus (helyesírású) rémmese 2000-ből, amely a következő címmel jelent meg:

The Hungarian Blair Witch

Ebben a meglepő nevű Gunbachner Sarolta csupán mellékszereplő. Még nem ádándi, hanem (sió)foki – és egyelőre nem is férfifaló boszorkány, hanem egyszerű, földesurába szerelmes cseléd. Az 1548. évben (eredetileg születése, és nem a halála éve volt 1510) ez az asszony valamilyen különös okból gyalog elindul a 15-16 kilométerre(!) fekvő Hetyére ebédet vinni a parasztoknak. Útközben elfogják, hamisan megvádolják, majd visszahurcolják saját falujába, Fokra a házához, amit rágyújtanak. A háza helyén (tehát Siófokon) később kolostor épül – ebben a kolostorban játszódik az eredeti rémtörténet.

Egy hoax születése

Készül a hoax!

A bulvárlap újságírója rábukkant tehát erre a mesére. Kideríthette, hogy az abban még csak távoli úticélként szereplő Hetye a mai Ádánd község területén feküdt. Könnyen lehet, hogy fantáziáját megragadta az ott álló, impozáns templomrom – a történet második-harmadik változatában ugyanis valahonnan felbukkan egy gonosz bíboros is (Richelieu?), a jámbor Sarolta asszony pedig már fiatal, ledér ádándi boszorkányként szerepel, akinek pontos lakhelyét, esetleg a sírját is ismerjük, sőt: a későbbi cikkek a történetet mint ősi, ádándi legendát említik.

Ekkor vesznek mulatságos fordulatot az események. Különféle főboszorkák és vajákos asszonyok a cikkek nyomán azonnal meglátják a kínálkozó lehetőséget. Gonosz szellemeket érzékelnek, rontást űznek, átkot törnek meg. Derék helyiek kezdenek el úgy emlékezni, hogy Sarolta legendáját már korábban is ismerték.

A mese eredeti szerzője bizonyára maga sem gondolta volna, hogy története ilyen színes és hosszú karriert fut majd be a hazai bulvársajtóban. Meglehet, hogy nem is tud annak kalandos utóéletéről. Mostanra mindenesetre tisztes honoráriumra tarthatna igényt.

Ádánd község valódi története nem kevésbé izgalmas és színes – ezért talán némi szomorúsággal kell tudomásul vennünk, hogy egy ehhez hasonló, megmosolyogtatóan bugyuta boszorkányhistóriára – lényegében egyszerű hoaxra – van ahhoz szükség, hogy a közönség figyelme, ha csak egy-két napra is, de felénk forduljon.

Lássuk azonban a tényeket!

Ádánd, ahogyan a környező árpád-kori települések (így Hetye, Éliás, Pösze, Kisfalud) mindegyike elpusztult a török hódoltság idején, illetve a török kiűzésekor, a hosszú és kíméletlen harcok alatt. Ádánd akkori lakói a családjaikkal, jószágaikkal a közeli Búlátó-völgybe menekültek – a rajtuk ütő török martalócok azonban kíméletlenül lemészárolták őket. Ennek a szomorú eseménynek őrzi máig az emlékét a völgy neve.

A hetyei templomrom

A környék legnagyobb és legrangosabb települése a török idők előtt Hetye volt. Ennek gyönyörű, árpád-kori templomtornya máig büszkén áll – a térség egyik legszebb, legértékesebb műemléke. (Még Hetyének sem volt azonban kolostora.)
Ma sajnos azt sem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy pontosan hol volt a középkori Ádánd – azt pedig végképp nem, hogy a régi falu temetője, pláne egyes házai hol állhattak.
Az új falut a harcok elvonulása után, az 1600-as években alapították mai helyén a környező falvak túlélői, illetve a Felvidékről érkezett telepesek. (A község temetője ekkor még a református templom kertjében volt. Az új, ma is használatos temető, amelyre a “legenda” hivatkozik, csak jóval később, II. József korában létesült a falu akkori szélén, egy legelőn. Ez a temető dombtetőn fekszik, és természetesen nincs a közelében láp.)

Ha tehát sújtja is átok Ádándot, az legfeljebb a bulvárlapok legkevésbé sem megtisztelő figyelme – és az ennek nyomán terjedő butaság. Most sem tudom hát másképp befejezni ezt a cikket, mint Könyves Kálmán király szavaival: “De strigis vero quae non sunt nulla quaestio fiat” – Boszorkányokról pedig, mert ilyenek nincsenek, több szó ne essék!

  5 Responses to “Boszorkányok pörölye”

  1. Na én ennél egyszerűbben megoldottam a dolgot.
    Megkérdeztem a 90 éves nagymamámat erről a Saroltáról.Ő meg kerekedő szemekkel nézett rám,mert soha nem halott ádándi boszorkányról.
    A mindent tudó és mindent látó szomszédasszony is a vállát vonogatta csak.
    Az én nagyapám pedig a világ (számomra legalább is)legnagyobb mesemondója volt.Kifogyhatatlan volt a történeteinek száma.De soha nem mesélt Saroltáról a boszorkányról.Tehát nem létezett a hölgy.
    ……..a minap mesélte valaki,hogy látta a sírját a temetőben ennek a boszorkánynak.A sírköre is rá volt írva “Itt nyugszik Sarolta a boszorkány akit máglyán égettek meg….”
    Mikor faggattam mégis hol a temető melyik részén látta, valahogy kihagyott az emlékezete.Vajon miért???Á nem is tudom.
    …..

  2. Ha el is tekintünk attól, hogy boszorkányok ritkán kaptak a temetőkben csinos sírhelyet, nem kell túlságosan nagy sír olyasvalakinek, akit máglyán elégetnek. Nem is csoda, hogy nehéz megtalálni.

  3. Nem itt születtem és nem itt töltöttem gyerekkoromat, tehát innentől fogva nem tudhatom,mi a története “Saroltának”.
    De több nyilatkozatát olvastam a mindentlátó csoda Juliannának, onnantól kezdve mesének tartom az egészet!

  4. Főleg,akkor nehéz meglelni,ha soha nem is létezett szegény.
    Majd az okosok tudományosan megmagyarázzák,gondolom én.

  5. Én inkább arra lennék kíváncsi, mit szól ez a Blair Witch-rajongó fiatalember (Nagy András?), hogy teremtménye annyi év után váratlanul önálló életre kelt, és azóta ilyen sokan profitálnak belőle (újságírók, kiadók, megélhetési főboszorkák, vajákos asszonyok, effélék). Lemondott-e a szerzői jogokról? Vagy ő maga terjeszti ezt a hoaxot? Esetleg beéri azzal is, hogy jókat nevet az egészen? Érdemes lenne megkérdezni ezekről.