Nevezetességeink

 

Hetyei templomrom

Hetye (vagy Ketye) falu neve 1082-ben Predium Kexa alakban fordul elő a veszprémi káptalan birtokai között. A falu papja (sacerdos) 1327-ben András. A pápai tizedjegyzék alapján a somogyi főesperességhez tartozott, papja, Jakab 1333-4-ben évi 22 kis dénárt fizetett. 1343-ban a templom patrocíniumát (Szt. János) is megemlítik. 1427-ben Miklós nevű plébánosáról értesülünk. Ádánd község határában máig áll impozáns, középkori téglatemplomának háromszintes tornya a csatlakozó templomrész falcsonkjaival. A torony a legfelső szint kivételével román kori, befalazott ikerablakokkal, nyugati oldalán félköríves ablakkal, felette hangréssel. A legfelső szint kőkeretes ablakai alapján gótikus. A torony keleti falán az egykori karzat boltozatának íve látszik. A torony egyik oldalán gótikus támpillérroncs található rézsűs fedéssel. A templomot temető veszi körül. Hetye falu a török korban elnéptelenedett. Templomának romját a helyiek Törökhagyás néven ismerik. 1888-ban Szabó István régész folytatott itt ásatásokat. Az előkerült leletek (néhány edény, patkó, csat, kés, egy kis ezüstérem) a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek.
A 800 éves templomrom a térség kiemelkedően értékes műemléke. Ma az aláásások, illetve a támfal tégláinak elhordása miatt sajnos súlyosan veszélyeztetett. Állagmegóvása, felújítása a község legfontosabb, halaszthatatlan műemlékvédelmi feladata lenne, amely azonban meghaladja a település anyagi lehetőségeit.

A Tallián kúria

A Vizeki Tallián család csinos, barokk kúriáját Tallián János építtette a XVIII. század közepén. Ma a település legrégebbi lakóépülete, mely hosszú nemzedékeken át adott otthont a Tallián család ádándi ágának, később birtokaik intézőinek. A család számos kiválósága itt született, néhányan az általuk építtetett, szomszédos katolikus templom sírboltjában nyugszanak. A kúriát a XIX. században klasszicista stílusban átépítették. Ekkor falazhatták be az eredetileg a park felé nyitott tornácot is (a Kis-Koppányra és a túlparti dombokra néző valamikori park ma az általános iskola udvara), illetve ekkor bonthatták el a fölötte álló timpanont, mely talán az egykorú, és azonos stílusban épült vámosmikolai Esterházy kúriáéhoz lehetett hasonló. Az épület az átépítéskor a kor divatjának megfelelő, laposabb tetőzetet kapott.

A kúriát a második világháború után államosították. Benne kapott helyet a község általános iskolája, az új iskolaépület elkészültével pedig az iskola konyhája és ebédlője. Szép, faragott bejárati ajtaja ma az épület belsejében látható. Ugyancsak megmaradtak a mennyezet barokk stukkói, a meszelés alatt pedig vélhetőn az eredeti freskók is. Alig száz méterrel arrébb, bár romos állapotban, de máig áll a Tallián uradalomhoz tartozó, ugyancsak XVIII. századi, öreg magtár.

 

Csapody kastély

Az épület a Perneszi család XVII. századi kastélya helyén épült 1820 és 1827 között, klasszicizáló későbarokk (copf) stílusban. Építtetője, Csapody Pál volt a község utolsó (jobbágyfelszabadítás előtti) földesura. A szabadságharcban nemzetőr századosként vett részt. 1849. március 2-án Roboz István író volt a vendége, aki itt, az ősfákkal körülvett, romantikus kastélyban írta a Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek felett című versét.

“1849 márciusában Csapody Pál meghívta ádándi kastélyába választóinak törzskarát, többek között engem is, ki egyik szónoka voltam. Mi már ott találtuk, mint véletlen vendégeket, báró Wesselényi Miklóst, báró Kemény Zsigmondot, gróf Viczayt stb. Estve vacsoránál a kápolnai csatáról vitatkoztunk s mohón olvastam fel a Kossuth Hírlapjának erre vonatkozó közleményét. (…) Vacsora után maga Csapody kísért fel az egyik emeleti szobába, hálásra. Itt írtam éjféli órákban a Kossuth imát. Másnap tíz órakor reggelinél engedelmet kértem, hogy felolvassam; ami meg is történt.”

1850-ben Csapody Pálnak híres telivér méneséből összeállított ötösfogat szállította Ferenc József császárt Kaposvárról Keszthelyre, gróf Festetics Taszilóhoz. Említésre azért érdemes ez az eset, mert egy hajtásban tette meg az utat, ami 85 kilométer. Csapody (súlyosabb testalkata ellenére) maga is jó lovas, remek fogathajtó – és kiváló lótenyésztő volt. Ma is áll az uradalmi istálló épülete és ezzel átellenben a valamikori (feltételezhető) kocsiszín, amelyet a világháború előtt marhaistállónak használtak. Ma ebben működik a község művelődési háza.

Csapody Pál halála után, 1856-tól több birtokosa is volt a kastélynak, így gróf Wickenburg, majd a Tallián család, később az osztrák Satzger család vásárolta meg a kastélyt és annak birtokait, melyeken kiterjedt gazdálkodást folytattak nemzedékeken át, jelentős részt vállalva a falu felvirágoztatásából. A II. világháború alatt a Satzger család külföldre menekült. Üresen maradt kastélyukat napok alatt kifosztották, értékes berendezését széthordták, az épület is megrongálódott. A háború után után a kastélyt és birtokait államosították, majd itt kezdődött meg a mezőgazdasági szakmunkásképzés. Az páfrányfenyőkkel és piramistölgyekkel beültetett, híres kastélypark nagyrészt elpusztult – helyén ekkor mezőgazdasági gépállomás és szocialista stílusú barakkházak épültek. 1980-85 között a kastélyt átépítették, akkor egyszerűbb tetőzetet kapott, 2000. nyarán pedig belső átalakításra került sor. 2007-ben megszűnt a Csapody kastélyban működő Mezőgazdasági Szakiskola – a kastély azóta üresen áll.

 

Római katolikus templom

A Tallián család építtette, és 1747-ben szentelték fel a Szentháromság (az Atya, a Fiú, és a Szentlélek) tiszteletére a barokk stílusú római katolikus templomot. A család egyes tagjainak örök nyugodalmat a templom kriptája ad.

A római katolikus templom kertjében állították fel az 1816-ból származó, klasszicista Immaculata (Szeplőtelen Szűz) szobrot. Szintén a kertben helyezték el, 1813-ban a késő barokk stílusban készült Nepomuki Szent János szobrot.

A szépen felújított templom gondozott parkja árnyas fáival, padjaival kellemes pihenési lehetőséget kínál.

 

Református templom

Ádánd 1629-től tartozik a Külső Somogyi Egyház megyéhez. 1646-ban átalakul az egyházmegye, és a tabi járáshoz tartozik a hitközség. A református hitközség csak 1734-től anyakönyvezhet. 1778-ban Mária Terézia üldözi a protestánsokat, ezért csak körülményesen épül báró Zsigrai Károly ispán kezdeményezésére istentiszteleti hely. A kezdetleges imahely vályogból épült a hívek adományából. A sudár tornyú templomot 1820-ban kezdik építeni, de csak 1825-ban rakják le ünnepélyesen az alapkövet, ugyanis 5 év kellet ahhoz, hogy szekereken a Balaton északi oldaláról összehordják az építőanyagokat. A fundamentum terméskő, a torony tégla, a tető pedig fazsindely. A falu birtokos nemessége, Csapody Pál és a Tallián család is egyaránt 72000 téglát adományozott a klasszicizáló későbarokk stílusú templom építéséhez. 1857-ben a fazsindelyes tetőt horganyzott lemez váltja fel. 1863-ban kap a torony kupolája vörösrézborítást. 1886. április 19. szomorú nap a helyi reformátusok életében, ugyanis a tűzvész porrá égeti a templom tetőszerkezetét, a toronyóra is tönkrement. Az újra épített istenházát, új nagyharang ékesíti, melyre ezt a mondatot írták “Az élőket hívogatom, a holtakat elkísérem.” 1912-ben renoválják, majd az I. Világháborúban lecserélik a vörösréz burkolatot, horganyzott lemezre. A II. Világháborúban Enying irányából bombatalálat éri, ami a boltíves mennyezetet tönkretette. A helyreállítás után csak 1973-ban lesz anyagi kerete a hitközségnek a teljes felújításra 113000 forintból.
2006-ban az egyházközség felújíttatja a templom homlokzatát, tetőszerkezetét és kupoláját. 2007 óta a Svájcban élő Juhász István zenetanár adományából a tornyot több mint egy évszázad után ismét toronyóra díszíti.
(Gyűjtötte: Szatmári A. Lajos esperes)

 

Löszfalak és löszdolinák

Külső-Somogy hazánk legnagyobb összefüggő löszterülete. A külső-somogyi nép a löszt ilyen néven kevésbé ismeri. Színe után sárgaföldnek nevezi, és régebben igen sokoldalúan felhasználta. A házak sok esetben lösztéglából épültek, s ilyenkor a téglákat löszös malterral ragasztották össze. Gyakoriak voltak a vert falu, úgynevezett tömött vályogházak. A lösz legnagyobb vastagságát 25-30 méter a Sió mentén, a Kis-Koppány és a Balaton között éri el. Megtalálhatók itt a sajátos formájú löszvölgyek, a löszdolinák, és löszmélyutak. A löszvölgyek keletkezésében a függőlegesen mozgó talajvíz játssza a főszerepet, mert az idők múlásával fokozatosan kioldja a löszből a mésztartalmat. A lösztömeg a lösz felső rétegeinek súlya alatt összetömörül, a felszínen sajátos teknőalakú mélyedések keletkeznek. Ezek a löszvölgyek. Ádánd löszdolináiról jó kilátás nyílik a településre, a meredek löszfalak pedig kiváló költőhelyet biztosítanak számos ritka, védett madárfajnak, így például a színpompás tollazatú gyurgyalagnak. 2010-ben a település önkormányzata és helyi civil szervezetek egy illegális szeméttelep felszámolásával az egyik költőtelep mellett madármegfigyelő helyet alakítottak ki.

 

Az ádándi barlanglakások

Mára már csak megfakult fényképek őrzik az elmúlt egy-két évtizedben kíméletlenül elpusztított ádándi barlanglakások emlékét. Ezek a löszfalba vájt török-kori hajlékok páratlan ritkaságnak és pótolhatatlan értéknek számítottak – a hetyei templomrom után a második legkülönlegesebb, turistacsalogató nevezetességei lehettek volna a falunak.

Pár éve Mednyánszky Miklós, Kós Károly-díjas műemlékvédelmi szakértő még így írt róluk: “A tó déli partján – már a somogyi oldalon – húzódó löszhátságban szintén megtalálhatók a barlanglakások. Az Aligától Földvárig húzódó dombvidéken és a parttól kissé távolabb fekvő falvakban, Ádánd, Balatonendréd községek mellett számos löszbe fúrt hajlék létezett. Közülük nem egyet még ma is megtalálhatunk”
Mára azonban az ezeknek otthon adó kis völgyet színültig megtölti az illegálisan odahordott szemét.

Tudjon meg többet Ádánd történetéről! »