Természeti környezet

 

A kezdetek

A Sió völgyének térképe a szabályozás előtt (1783), középen a félszigeten fekvő Ádánddal

Településünk a Balatontól délre, jellegzetes somogyi dombvidéken, löszhátságon fekszik a Kis-Koppány patak völgyében. A falut valaha összefüggő tölgy- és egyéb lomberdők koszorúzták, a szeszélyesen kanyargó, itt-ott tóvá terebélyesedő patak völgyében égerlápok és nádasokkal szegélyezett mocsarak terültek el. Ebben az időben a falu lakosságának megélhetését nagyrészt a lápi gazdálkodás, halászat és pákászat adta, lakói nyájaikat a Koppány-völgy domboldalainak dús füvű rétjein és a környező ligeterdőkben legeltették.

(Kiss Andrea tanulmánya a Sió felső folyásának történetéről itt letölthető)

A közelmúlt

Az intenzív erdő- és mezőgazdálkodás, a téeszesítés, és az ezzel járó nagytáblás gazdálkodás hatásai azonban ezt a tájat sem kímélték. Az erdőségeket az elmúlt száz év alatt kíméletlenül kivágták. Őshonos, nemes fáink maradékait kiszorította az Amerikából behurcolt, ma gyomként terjedő, agresszív és tájidegen akác. A Kis-Koppány szabályozása a patakot egyenes lefutású, gyors folyású csatornává változtatta. A talajvízszint drámai csökkenésével eltűnt páratlanul gazdag élővilágnak otthont adó lápvidék és nádrengeteg, az elpusztított erdők helyén a csupaszon maradt vékony termőréteget pár évtized alatt elhordta a szél és az eső. A folyamat a második világháború után felgyorsult. A kilencvenes évekre a Kis-Koppányt és a dűlőutakat szegélyező fasorok és erdősávok nagy része is eltűnt, noha ezek ideig-óráig még képesek voltak megóvni a termőréteget az eróziótól, illetve menedéket nyújtottak a környék állatainak. A csupaszon maradt, löszös altalajon a gazdálkodás mind nehezebbé vált, az egyenletes terméshozam egyre több műtrágya és vegyszer használatával volt csak elérhető, ami újabb példátlan terheket rótt a környezetre.

A jelen

A hajdan oly gazdag élővilág a drasztikus emberi beavatkozás következtében kis, elszigetelt területekre szorult vissza, számos faj pedig végérvényesen eltűnt. A Kis-Koppány völgyében megbúvó aprócska lápokon, vizes réteken, a falut övező dombok erdőfoltjain, akácos bozótosok rejtekében azonban ma is számos védett állat- és növényfajra bukkanhatunk, köztük nem egy igazi ritkaságra.

A védett rovarfajok közül előfordul vizeinkben az óriás csíkbogár, kertjeinkben az imádkozó sáska, más néven ájtatos manó, és néhány védett futrinka és lepke. A szomszédos falvak, Ságvár és Nagyberény idős bükk- és tölgyerdeiből gyakran látogat hozzánk egy-egy szarvasbogár vagy cincérfaj. Védett halaink közül a Kis-Koppányban és a Sióban előfordul a szivárványos ökle.
Magyarországon minden kétéltűfaj védett. Ez a nemzetség számos békafajjal (tavi- és kecskebéka, ásóbéka, barna- és zöld varangy, leveli béka, gyepi béka, unkák), illetve néhány gőtével (tarajos- és pettyes gőte) képviselteti magát.
Ugyancsak egytől-egyig védettek a hüllőink. Ádánd környékén honos a fürge gyík, a zöld gyík, a vízisikló, kockás sikló. Ritkán előfordul az erdei sikló is, vizeinkben pedig hazánk egyetlen teknősfaja él, a mocsári teknős.

Környékünk többtucatnyi védett madárfaja közül említést érdemel a fehér gólya, a nagy kócsag, gémek, bagolyféléink közül a macskabagoly, a templomaink tornyában rendszeresen költő gyöngybagoly, nappali ragadozóink közül többféle ölyv és vércse. Löszfalaink különleges és ritka lakója a színpompás tollazatával a trópusokat idéző gyurgyalag. Kertjeinkben számos kis énekesmadár pinty- és poszátaféle költ, és előfordul a sárgarigó, a búbos banka és a kakukk is. Magyarország fecskeállománya az elmúlt években vészesen megfogyatkozott. Házaink eresze alatt, egyre ritkuló számban költ a füsti fecske és a molnárfecske.
Védett kisemlőseink közül előfordul nálunk a mezei cickány, a ritka vízicickány, több denevérfaj, illetve a vakond és a keleti sün.

Ugyancsak honos felénk a híresen ügyes kis egérpusztító menyét, és a rágcsálóbőség miatt az ember társaságát is szívesen felkereső, kíváncsi kisragadozó, a nyest. Nem ritka lakója falunk környékének az őshonos róka, az őz, a fácán, vizeinken pedig gyakran úszkálnak tőkés récék.

A környező települések erdeiben előfordul még a borz, a gímszarvas és a vaddisznó is – ma azonban könnyen felnőhet valaki anélkül, hogy akár egyetlen eleven példányt is látna vadon ezekből.

A jövő?

Az állatok és növények körülöttünk egységes, összefüggő rendszert alkotnak, amelyben minden egyes fajnak fontos szerepe van. Minden vadon élő állat, a “nem védettek” is kíméletet érdemelnek tehát. Az állat- és növényvilág oktalan pusztítása már eddig is beláthatatlan károkat okozott. A mi feladatunk ennek a páratlanul bonyolult és érzékeny  ökoszisztémának a megőrzése a gyerekeink és unokáink számára.

Védett állat- és növényfajainkról, illetve azok eszmei értékéről részletes információkat találhatunk itt: www.greenfo.hu