Rendszeres olvasóink bizonyára emlékeznek: idén áprilisban, a Föld Napja alkalmából megemlékeztünk az ádándi vasútállomás három idős vadgesztenyefájáról.
Ezek a fák – csemeteként – már Ádánd legelső, 1900 körül készült képeslapján is láthatóak voltak, az idén azonban a MÁV úgy ítélte meg, hogy veszélyessé váltak, ezért az év elején mindhármat kidöntötte.
Természetesen kíváncsiak voltunk, hogy ezeket a jelképpé vált, gyönyörű fákat mikor és milyen fafajokkal szeretné pótolni a vasúttársaság, ezért még áprilisban udvarias levélben érdeklődtünk ezekről az ügyfélszolgálatnál – szerettünk volna ugyanis fényképes riportban is hírt adni a faültetésről. Megkeresésünkre azonban a MÁV szokatlan módon reagált.
Kevésbé meglepő, hogy a válaszra két teljes hónapot kellett várnunk. Annál furcsább volt azonban a válaszlevél 1980-as éveket idéző kommunikációs stílusa, ridegen elutasító tartalma, illetve az államvasutak részéről a természetvédelem iránti teljes érzéketlenség:
„2010. december 2-án Ádánd állomás felvételi épülete előtt vasútüzem biztonságos működése miatt kivágásra került a vasúti pálya jobb oldalán a 890+80 szelvényben 1 db 110 cm átmérőjű, a 890+85 szelvényben 1 db 90 cm átmérőjű gesztenyefa. A 3-ik gesztenyefának az I. számú vágány űrszelvényébe nyúló ágai eltávolításra kerültek.
A kivágott fák pótlását nem tervezzük.
Az űrszelvénybe nyúló és a pályamenti elöregedett fák rengeteg problémát okoznak a számunkra és veszélyeztetik a vasúti közlekedés biztonságát. Kérem tájékoztatásunk szíves tudomásul vételét.”
A fentiekkel kapcsolatban néhány gondolat: Legtöbbünk számára magától értetődő kötelesség, hogy a kivágott fák helyére újakat ültessünk. A közlekedés biztonsága persze fontos szempont – de nem az egyetlen. Nagy termetű, 100-150 év alatt esetleg veszélyessé növekvő fafajok helyett miért ne ültethetnénk kisebb termetű díszfákat? Egy nagy, országos vállalat imázsának fontos része kell hogy legyen a környezet iránti igényesség. Érzik-e a vállalat döntéshozói, mekkora a felelősségük a szemléletformálásban?
Egykor a MÁV joggal volt büszke a vasútállomásokat övező parkokra, fasorokra, díszkertekre. Megvan-e az oka ma is erre a büszkeségre?