– Olvastam a Február 13-i hétfői Somogyi Hírlapban, hogy „Tucatnyi patika a tönk szélén”, s tudom, hogy önök is – a támogatásukat kérve – a lakosságot szólították meg egy szórólappal. Mi is a helyzet valójában? Ennyire nehéz?
– Nos igen. Az utóbbi 5-6 évben az egészségügyből, beleértve a gyógyszerellátást, óriási állami pénzeket vontak ki. Ennek következtében az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) egyre kevesebb gyógyszert támogat és a támogatások mértéke is drasztikusan lecsökkent. Ez a folyamat jelenleg is tart. Ezt bizonyára a gyógyszertárba betérők is megtapasztalták. Amit valószínűleg kevésbé, az az, hogy a dráguló gyógyszerek és a lakosság mind kevesebb jövedelmének következtében patika forgalma a harmadára csökkent. A patika üzemeltetés költségei viszont folyamatosan emelkedtek. Azok a szolgáltatók, akikkel muszáj együttműködnünk, évről évre közlik, hogy működési költségeik megnövekedtek, ezért fizessünk többet és többet. Nem kell gazdasági szakembernek lenni ahhoz hogy belássuk, a folyamatos bevétel csökkenés és a kiadás növekedés egyszer csak „összeér” és eltűnik a nyereség. És van még egy nagyon súlyos terhünk, ami más patikát nem érint. Az új patika építéséhez (amelyre a helyi önkormányzat kötelezett bennünket) jelentős kölcsönt kellett felvennünk. S miért másban, mint svájci frankban. A kölcsönt 6 éve rendesen fizetve most ugyanannyi forinttal tartozunk még a banknak, mint amikor felvettük a hitelt, miközben a törlesztő részletek az égig emelkedtek.
– Miért nem váltották ki a hitelt kedvezményesen?
– A cégekre nem vonatkozott ez a kedvezményes lehetőség, de különben sem lett volna miből.
– Tulajdonképpen mekkora üzlet egy patika üzemeltetése?
– Ha ezt a gazdasági válság előtt kérdezi, valószínűleg azt mondom, hogy nagy forgalmú patikát működtetni egyértelműen igen, jó üzlet. A kis patikák sok-sok munkával eltarthatnak egy családot, a legkisebbek patikák meg az egyedül álló gyógyszerészt. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Jó példa erre, hogy nemrég nagy forgalmú patikák sora zárt be Siófokon is. Az évenkénti kötelező gyógyszerészi továbbképzések miatt az ország minden térségében dolgozó patikus helyzetét jól ismerem. Az olyan kis patikáknál, mint az ádándi is, szinte kivétel nélkül plafonig eladósodva, rettegve várják a jövőt, ami jelenleg nem tűnik túl biztatónak.
– Hát, azt mondják, ha egy vállalkozás nem nyereséges, akkor azt be kell zárni…
– Igen. Ez egy átlagos vállalkozásra igaz, de egy olyanra, amelyik ennyire specifikus és ráadásul közfeladatokat lát el, már nem. Különben meg a felvett kölcsönöket törleszteni kell, s a gyógyszerészek többségnek nincs máshonnan bevétele, mint a patika. Ha nem törleszt, azonnal fogja a kilincset a végrehajtó…
– Mit ért specifikusság alatt?
– Egyetlen más vállalkozásnak sincsenek ennyire szigorúan szabályozott értékesítési feltételei, kötött árai, alacsonyan tartott kereskedelmi árrései. Ha egy vállalkozás szabadon döntheti el, hogy mit csinál és azt mennyi pénzért teszi, akkor valóban csak rajta múlik, hogy sikeres-e. 
A patikában viszont nem a gyógyszerész határozza meg, hogy mi kell egy patikába, mennyiért adhatja a gyógyszereket, mekkora nyereséggel dolgozik és milyen formában végzi az értékesítést, ellenőrzést, ügyvitelt, stb. Ezek – és majdnem minden más is – államilag szabályozottak és komoly, állandó költségekkel járnak. Így nem beszélhetünk átlagos vállalkozásról, más vállalkozással azonos versenyhelyzetről, szabadon választható lehetőségről. Különben sem egyszerű tömegtermékről van szó, hanem az emberek egészségéről. Az egészségnél nincs fontosabb. Hiába van pénz, hatalom, vagy bármi más. Ha egészség nincs, akkor nem ér semmit az egész. A gyógyszerésznek meg csak egy választása van. Csinálja, vagy nem. S mint előbb mondtam, akinek kölcsöne van, annak még ez a választása se maradt.
– Van megoldás?
– A megoldás – mint ahogy a játékszabályok megállapítása is – az állam kezében van. Ahogy azonban kinéz az ország jelenlegi gazdasági helyzete, nem sok jóra számíthatunk. Mint az emberek többségének, nekünk sincs már még egy lyuk azon a nadrágszíjon, amin most már évtizedek óta folyamatosan húzni kell. Egyetlen célt tudok csak: a túlélés. Túlélés még azon az áron is, hogy közben a bankoknak kamatként a többszörösét fizetjük vissza, mint amennyivel tartozunk.
– Tudna segíteni a község lakossága?
– Hát egy lottó főnyereményt megnyerő ádándi támogatása nem jönne rosszul, de nagyon fontos, hogy legalább a jelenlegi forgalmi adatokat meg tudjuk őrizni. Ezért is kérünk minden ádándi lakost, hogy legyenek lokálpatrióták. Részesítsék előnyben a hazait, a helyit és ne a többi gyógyszertárat támogassák. Kérjük, hogy receptjeik kiváltását, egészségügyi termékekkel kapcsolatos igényeiket a helyi patikában rendezzék.
– Minden gyógyszer folyamatosan kapható lesz?
– A párezer forintos beszerzési áru termékek, a háziorvos által rendszeresen felírt gyógyszerek, táplálék kiegészítők igen. A sok tízezer, százezer, esetenként millió forintos gyógyszereket nem áll módunkban készleten tartani, de általában következő napra meg tudjuk rendelni.
– Millió forintos…?
– Igen. Vannak olyan gyógyszerek, melyek beszerzési ára jóval az egymillió forint felett van, de a betegnek csak 300 forintot kell fizetnie. A beteg sokszor nem is tudja, milyen drága gyógyszert írtak fel neki. Nekünk azonban a nagykereskedőnek azonnal a teljes árat fizetnünk kell, amelyet az OEP csak tíz nap után térít meg. A patika haszna ezeken mindössze pár száz forint. Itt nincs semmi fekete jövedelem. Itt minden fillérről tud az állam. Képzelheti, hogy mennyi pilulát kell eladni ahhoz, hogy reggelenként kinyithasson a gyógyszertár, amikor a havi működtetési költségek munkabér nélkül elérik a félmillió forintot. És már minden nélkülözhető költséget lefaragtunk!
– ?
– A víz, villany, gáz, szennyvíz, szemét, veszélyes hulladék-kezelés, helyi és állami adók, bér utáni járulékok, rendszergazdai díjak, könyvelés, tűz és munkavédelem, biztosítások, hitelesítések és felülvizsgálatok, gépjármű használat, beszerzési költségek, kamarai díjak, szakfolyóiratok, közlönyök, patika újságok, internet, telefon költségei… Soroljam még?
– Ennyi is bőven elég. Ha lehetne egy kívánsága, mi lenne az?
– Nem lenne rossz a patika pénzügyeit biztonságban tudni. Sokkal fontosabbnak tartom azonban, hogy végre tanuljunk meg a kis dolgoknak is örülni. Tudjunk a szomszédaink, a velünk egy településen élők sikereinek, jó eredményeik elérésének lelkesülni, egymást segíteni. Hagyjuk az előítéleteket, rosszindulatot, intrikákat másra. Ez rombolja legjobban a közösséget. Ebben a nehéz időkben szerintem az összefogás az egyetlen lehetőség Ádánd és közös sorsunk jobbra fordítására.
– Köszönjük a válaszokat!
BB.