Szennyezés vagy esővíz: mi folyik a Kis-Koppányba Ádándon?
Teljesen normális és szabályos, hogy a szántóföld szélén deponáljuk két hónapon át a marhatrágyát – mutatja ádándi földjükön Sári Ferenc, a Pélpusztai Mezőgazdasági Kft. ügyvezetője és cáfolja az ádándi bejelentők állítását, miszerint a trágyalé a Kis-Koppányba folyik, szennyezve az elmúlt hét esőzései nyomán folyóvá áradt patakot.
Az egykori állami gazdaságból lett kft. Somogy és Fejér megye határán gazdálkodik, de immár csak somogyi földeken, hiszen az állami földbérlet-pályázat során mind az 1500 hektár földjüket elveszítették Fejérben. Tizenkilenc pályázatuk közül egy se nyert, pedig amellett, hogy 55 dolgozónak adnak munkát, 1500 szarvasmarhát tartanak és Sári Ferenc szerint négy hónapon belül 2200-ra növelik az állományt. Ehhez maradt 300 hektár földjük. – Az első háromban vagyunk – feleli az ügyvezető arra a kérdésünkre, hogy ilyen komoly állatállománnyal nagyságrendileg hová sorolható a kft. a hazai szarvasmarha-tenyésztő telepek között.
– Akadnak rosszakaróink, talán a még megmaradt földjeinkre fáj a foguk – jegyzi meg Sári, miközben körüljárjuk az ádándi panaszosok által fölemlegetett trágyahegyeket. – Körülkerítjük, „barikádot” emelünk, éppen azért, hogy ne folyjon belőle a lé szanaszét. Látszik is, hogy a sűrű trágyalé megáll a tövében, nem folyik tovább, ami az úton folyik a Kis-Koppány irányában, az esővíz, iszap. Október 31-ig van engedélyünk a tárolására, addig a földekre szórjuk, a depó helyét pedig fölszántjuk. A hatóság egy hete volt legutóbb ellenőrizni és mindent rendben talált.
Trágyaszeparátor – tanulunk meg egy szakkifejezést a kft. központjában, mely már a Fejér megyei Szabadhídvég közigazgatási területe. A hatalmas istállók tövében a 205 millió forintért épített, 20 ezer tonna kapacitású száraztrágya-tárolóból a csurgalékot a hígtrágyatárolóba vezetik, utóbbi 25 ezer köbméteres. Ők maguk és a hatóságok is rendszeresen vizsgálják, nem szennyeződik-e a talaj, már csak azért is, mert a Pélpusztán élő néhány családot is a kft. látja el ivóvízzel. A trágyával egyébként saját földjeiket táplálják vagy eladják, Sári Ferenc ugyan megjegyzi, hogy 1500-2000 hektárnyi föld kétségtelenül ideálisabb volna, de hozzáteszi: nem keseregnek, a támadásokkal sem foglalkoznak különösebben, megszokták például, hogy egyesek az angol tulajdonosaik miatt sem nézik őket jó szemmel.
– Pedig a tulajdonosok soha nem vettek ki osztalékot – így az ügyvezető. – Megtehették volna, tavaly is 400 millió forintot hagytak bent fejlesztésre. Ha körbenéz, amit lát, úgy 3,5 milliárd forint értékű, a másfél milliárdos fejlesztést egy forint hitel nélkül, önerőből hajtottuk végre, ennek érünk a végére hamarosan és lehet 2200 tehenünk ahhoz képest, hogy 2006-ban, amikor átvettem a telep irányítását, még csak 600 volt.
Természetesen a tejtermelés a pélpusztaiak fő tevékenységi köre (napi termelésük 45 tonna), tavalyi 1,7 milliárd forintnyi bevételükből 1,1 milliárd folyt be ebből. – Nálunk a tehenek nem járnak trágyában és sánta, szomorú állatot sem lehet látni – hívja fel a figyelmet Sári Ferenc a fejőcsarnokban. – Csak a boldog tehén ad sok tejet.
Trágyahegy, lucernaföld és középkori templomrom
– Nézze meg, végig lejt a terület a Kis-Koppányig, ami innen másfél kilométer; a trágyalé meg folyik, csörgedez, nagy eső esetén patakként ömlik az esővel együtt a Kis-Koppányba – mutatja a pélpusztai kft. lucernaföldjén Lengyel Imre ádándi önkormányzati képviselő, hozzátéve: bejelentést tettek az élő vizek szennyezésének gyanúja miatt a környezetvédelmi hatósághoz is és kíváncsian várják, mit lép a szerv.
A trágyahegytől kőhajításnyira Ádánd középkori emléke, a hetyei templomrom, amit rendes úton már nem, csak a lucernásba gázolva tudunk megközelíteni; csaknem embermagasságú gazból tör az ég felé. Lengyel Imre szerint jobb is talán, hogy a turista már nemigen talál ide, mert inkább szégyellni, mintsem dicsekedni való.
Az adand.hu pedig azt írja: „A 800 éves somogyvámosi templomrom „Somogyország Kincse”, a település nagy becsben tartja, míg Ádándon a vele egyidős hetyei rom állaga folyamatosan romlik, alapjai áznak, a tudatlan „kincskeresők” rablógödrei is súlyosan veszélyeztetik (sürgős betemetésük nélkül akár le is omolhat), a hozzá vezető utakat beszántották, mára már az egykori templombelsőt is szántják a nehéz munkagépek.”
2013-ban írta a falu honlapja: „ Bízunk abban, hogy Ádánd 2015-ben esedékes, 750. „születésnapjára” sikerül a községnek méltó formában látogathatóvá tenni, és megőrizni az utókor számára”. Szó mi szó, sürget az idő…
(Forrás: Somogyi Hírlap)