Az ádándi karikaturista, aki elküldte rajzát a Charlie Hebdo-nak
(Fónai Imre, Somogyi Hírlap)
Nemes Zoltán is küldött karikatúrát a Charlie Hebdo szerdán hárommillió példányban megjelenő számába. A világ minden tájáról várták a rajzokat, melyekből nem tudni, mi kerül végül a lapba és mi nem, az Ádándon élő karikaturista mindenesete azt mondta lapunknak: ahogyan hírét vette a francia lap szerkesztőségében elkövetett múlt heti mészárlásnak, azonnal a ceruzához nyúlt, hiszen a karikaturista így fejezi ki érzelmeit, gondolatait.
– Mit üzent a Franciaországba küldött karikatúrával?
– Több magyar kollégámmal együtt azt, hogy szolidárisak vagyunk – felelte Nemes Zoltán. – Van olyan magyar karikaturista, akinek a személyes ismerőse halt meg a szörnyű mészárlásban. Számomra nem volt kérdés, hogy rajzoljak. Ma már ugyan csak a Facebook-on, de létezik még a Ludas Matyi, onnan viszont hiányoltam a témába vágó karikatúrákat. A szólás- és a véleményszabadság alapvető érték, e nélkül ez a szakma nem létezhetne, melynek a bölcsője egyébként éppen Franciaország.
– A szerdán tizenhat nyelven megjelenő lap címlapján is Mohamed szerepel, egy „Je Suis Charlie” (Charlie vagyok) feliratot a kezében tartva – ez a válaszuk a történtekre. Mit szól hozzá?
– Az, hogy én máshogy és mást rajzolnék, nem jelenti azt, hogy ne állnék ki azért: minden karikaturista szabadon, tetszése szerint fejezhesse ki a véleményét. A felvilágosodás, a demokrácia erre épül és most leginkább ezt érte támadás. A ceruza kommunikációs eszköz, a géppisztoly fegyver, egyikkel a másikat legyőzni? Érveket érvekkel ütköztetni, visszalőni csak hasonló módon, tollal, ceruzával – ez volna a normális. Nagy baj lehet azzal az eszmével, amire annyira kell vigyázni, hogy a humor ellen is fegyverrel muszáj fellépni a védelmében.
– A tollra mondják képletesen, hogy fegyver, de ezek szerint a karikatúra egyesek szemében még veszélyesebb?
– A francia lap szerkesztőségét is érte már fenyegetés korábban, Dániában is fegyveres rendőri védelem alatt áll egy szatirikus újság szerkesztősége.
– Mi ezt idehaza el sem tudjuk képzelni…
– Azt nem tudjuk elképzelni, mit jelent a szabadság fogalma a franciáknak és hogy mit jelent a karikatúra. Ha én odaszületek, meglehet, ugyanolyan bátran rajzolok, mint a francia kollégák, de mi idehaza máshogyan szocializálódtunk. Az önkontroll, az öncenzúra belénk van kódolva. A rendszerváltás előtt is mindenki tudta, „meddig mehet el”, utána aztán új „tilalomfák” jöttek. Közben pedig gyakorlatilag megszűnt a karikatúra a magyar sajtóban. Ha nem volna internet és nem lennének külföldi grafikai megrendeléseim… Azért is nehéz tehát elképzelni azt a fajta szabadságot, amit a franciák képviselnek, mert mi itthon igyekszünk tekintettel lenni mások eszméire, elveire, vallására. Az erőszaknak azonban nem lehet engedni, mert ha most megtesszük, úgyis jön majd más, ürügy mindig akad a terrorra.