Húsvétkor az egész keresztény világ egy üres sír mellett áll, melyre ez van írva: Feltámadt, nincs itt! A templomok ünnepi ruhába és virágba öltöztek. A húsvéti gyertya fénye megvilágítja lelkünket, családunkat és magát a társadalmat is. Húsvét az öröm és a reménység ünnepe, mert megszabadít bennünket a félelemtől. Az élet legyőzte a halált. A keresztény ember nem él és nem hal meg reménytelenül, mert várja a holtak feltámadását. Azért vagyunk ma itt a templomban, hogy megünnepeljük Jézus feltámadását; mert feltámadt a halálból, ahogy azt előre megmondta. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki bennem hisz, még ha meghal is, élni fog.”
Jézus azért támadt fel, hogy minden követőjét részesítse a feltámadás dicsőségébe. Ő a világ világossága olyan, mint a világítótorony a hajós számára, hogy aki rátekint, annak az élete biztosan a cél felé haladjon. Annak az élete nem futhat zátonyra, nem szenved hajótörést bármennyire is viharos az élet tengere, melyen mindnyájan hajózunk. Ugyanakkor Jézus azt mondta a tanítványairól, követőiről, hogy „Ti vagytok a világ világossága!” Ez azt jelenti, hogy ebben a világban, nekünk kell felmutatni az emberek számára és az emberek között Jézus Krisztust. Mi hordozzuk Krisztust saját életünkben; küldetést bízott ránk, hogy képviseljük Őt az emberek között, mert szükségük van Krisztusra. Szükségük van arra, hogy végre meglássák a világosságot.
Azok akik keresztények, akik kereszténynek vallják magukat, azoknak az Úr ezt parancsolja: Világítani kell az emberek számára, akik még nem ismerik és nem hisznek Jézus Krisztusban. Meg kell mutatni nekik, hogy számukra is van szabadítás, hogy őket is szereti Isten, és őket is üdvözíteni akarja. Világítani kell az emberek előtt, hogy az arcunkon felismerjék Jézus Krisztus arcát, a tetteinkben felismerjék Jézus cselekedeteit. Urunk, ránk bízta az örömhír továbbadását. Vigyük el azoknak az evangéliumot, akik még nem hallottak Jézusról, akik nem tudják, hogy van megváltás, van bűnökből való szabadulás, van megoldás az életükben. Jézus nem azért támadt fel, hogy mi, emberek a bűn sírjában raboskodjunk; hogy közönyösen álldogáljunk üres sírja mellett. Húsvétja, igazi Húsvétja annak van, aki lélekben, gondolkodásában, érzéseiben, tetteiben feltámad egy igazabb keresztény életre. Nekünk is fel kell támadnunk azzal, Aki értünk halt meg és értünk támadt fel.
Vajon mit jelent kézzelfoghatóan ez a feltámadás? Megállapíthatjuk társadalmunk sajnálatos lezüllését. A hitetlenség, az erkölcstelenség, a gyűlölködés országában élünk; az aranyborjú körül táncol a világ. Azzal ámít a világ és azzal ámítjuk magunkat, hogy nemzeti és egyéni felemelkedésünk egyetlen záloga az anyagi jólét biztosítása. Mindez természetesen súlyos tévedés. Csak egy röpke pillantást kell vetnünk olyan országokra, ahol bővelkednek az anyagi javakban, De nem a lelki békében és boldogságban. Egyre terjed a kábítószerek élvezete, a szabados erkölcsi felfogás, a házasságok és családok széthullása, a gyilkosságok különféle fajtája, céltalanság, s ki tudná felsorolni egy világméretű agónia megnyilvánulásait.
Erről az úgynevezett modern világról elmondhatjuk Pál apostol bírálatát: érzés és irgalom nélküli világ. Ha az emberek szívéből kihal a hit, ha eltompul a lelkiismeret, ha a szeretet helyett úrrá lesz bennünk az önzés szelleme, senki sem segíthet rajtunk. Az ember felemelése elképzelhetetlen a krisztusi szeretet nélkül. Fel kell, fel kellene támadnunk a bűnös szenvedélyek halálából. Ha a magyar társadalom nem találkozik a feltámadt Krisztussal, akkor nem reménykedhetünk nemzetünk feltámadásában. Csak a feltámadt Krisztus segíthet rajtunk. Ennek azonban az a feltétele, hogy feléje nyújtsuk segélykérő kezünket. Akárcsak az első Húsvét alkalmával, ma sem ront be életünkbe, és csak azok találkoznak Vele, akik hittel és szeretettel várják érkezését.
Engedjük szívünkbe költözni a feltámadás hitét, a húsvét kegyelmét, és akkor az ünnep valóban az öröm és nem a bizonytalanság és a szokások ünnepe lesz. Krisztus feltámadását ünnepeljük azzal, hogy mi is feltámadunk a közömbösség, a bűnös hanyagság, a kishitűség, a tagadás, a gyávaság sírjából és hajlandók vagyunk új, igazabb keresztény életet élni. Üresen tátong Jézus sírja. Temessük el benne régi, bűnös, gyarló emberségünket és a feltámadt Krisztus nyomában induljunk el egyéni és közös jövendőnk felé.
Adolf atya