– Az ön nevét szinte mindenki ismeri Ádándon. Honnan ez az ismertség?
– Családunknak a harmadik generációja él a községben. A szüleim a hatvanas évek közepén költöztek Ádándra. Édesapám református lelkészként közel ötven éven át szolgálta a helyi közösséget. Én már itt születtem, Ádándon nőttem fel, és itt neveltem fel a fiaimat is. Pedagógus vagyok, 28 éve tanítom az általános iskolában a helyi gyerekeket, sőt gyakran már korábbi tanítványaim gyerekeit is… Közben persze kivettem a részem a község közéletéből: korábban a kulturális bizottság tagjaként, negyedik éve pedig mint önkormányzati képviselő, pénzügyi bizottsági tag veszek részt a falu irányításában. Ezalatt volt alkalmam alaposan megismerni az önkormányzat működését, és beletanulni a feladatokba.
– Ezúttal polgármesterjelöltként indul. Úgy érzi, változásra van szükség?
– Azt hiszem, ezt mindenki így érzi, aki figyelemmel kísérte az elmúlt évek történéseit, és akihez eljutottak az ádándi közéletről szóló hírek. Egymást érték az önkormányzat körül a botrányok, sok-sok éve ezektől hangos a sajtó. Nehéz volt úgy fellapozni az újságot, hogy ne kelljen szégyenkeznünk, amikor a községünkről olvastunk. Ezt ádándi lakosként is nagyon nehéz volt megélni, de nem könnyítette meg az önkormányzati munkát sem. Állandóan megállítanak az utcán: nem igaz, hogy nem lehet végre tenni valamit! Nyilvánvaló, hogy nem mehetünk tovább ebbe az irányba. Tényleg nagy a baj…
– Mit gondol, mi ennek az oka?
– Ami nálunk történt, az sajnos nem példa nélküli. Az okok elég régiek, és még csak nem is kizárólag helyben keresendők: tanulmányok egész sora foglalkozik ezzel a jelenséggel. Már a rendszerváltást követő évektől kezdtek feltünedezni országszerte sok helyen az önkormányzatok környékén olyan helyi ügyeskedők, akik az emberek természetes jóhiszeműségével visszaélve lényegében foglyul ejtettek egy-egy települést. Az önkormányzatokat gyakorlatilag közpénzek üzemszerű fosztogatására szakosodott, privát vállalkozásként kezdték működtetni. A közösségi célok idővel másodlagossá váltak: sok esetben már csak ürügyként szolgáltak a különféle korrupciós ügyletekhez, visszaélésekhez. Semmi nem volt drága. A magánérdek mindent felülírt.
– Azt hiszem, mindenki tucatjával tudna sorolni ilyen történeteket.
– Persze, hiszen ezek rendszerszintű bajok. Ezek a rendszerek hosszútávon nem fenntarthatóak, viszont szerencsére megindulni látszik egy megtisztulási folyamat. Ádándnál maradva: ez nálunk mindenképpen elkerülhetetlen, hiszen itt már konkrét bírósági ítélet is született egy egész sor gazdasági bűncselekmény ügyében.
Az így elúszott pénzek már nyilván nem lesznek meg, viszont még nagyobb baj, hogy eközben soha vissza nem térő lehetőségeket szalasztottunk el. Előbb vagy utóbb el kell majd számolnunk a gyerekeinknek, az unokáinknak, hogy a ránk bízott uniós forrásokat, közpénzeket hogyan fektettük be, sikerült-e legalább részben a saját lábunkra állnunk, önfenntartóvá válnunk. Nem értelmetlen és fölösleges látszatberuházásokra van szüksége egy olyan, leszakadóban lévő, rohamosan szegényedő településnek, ahol ekkora a munkanélküliség, és ahonnan a fiatalok többsége ha teheti, elvándorol.
– Polgármesterként min fog változtatni?
– Röviden? Mindenen. A lemaradásunk óriási, és nem lesz egyszerű dolgunk akkor sem, ha csak a szomszéd falvakat próbáljuk meg a következő egy-két ciklusban utolérni. Egyre többször hallani az idelátogatóktól, hogy Ádándot ilyen elhanyagolt, szörnyű állapotban még sosem látták. Nekünk mondják? Benne élünk… Biztosan sokan emlékeznek, mennyire másképp nézett ki a falu akár csak 10-15 évvel ezelőtt is. A tartós gazdátlanság sajnos meglátszik: ez nem olyasmi, ami eltitkolható. Az utak, járdák járhatatlanok. A játszótér, a padok, buszmegállók romosak. Mindent felver a gaz, a külterületi utak mentén, erdőszéleken hegyekben áll a szemét. Még az önkormányzat épületét is megeszi lassan a kosz: kimeszelve sem volt vagy húsz éve. Soroljam? Ezek többsége még csak nem is elsősorban pénzkérdés. Egyszerűen a szándék, az odafigyelés, a legalapvetőbb igényesség hiányzik.
Érthetetlen, hogyan juthattunk idáig, hiszen Ádánd lehetőségei tényleg páratlanok. Szorgalmas, tisztességes emberek lakják. A tájaink gyönyörűek, a falu múltja, történelme csodálatosan gazdag: két kastélyunk is van például. Itt a szomszédban a Balaton! Csak körbe kell nézni: prosperáló, fejlődő falvak vesznek körbe bennünket.
– Mi miért nem tudtunk élni a lehetőségeinkkel?
– Egyszerűen hagytuk elmenni őket magunk mellett. Nem is tudom, mintha Ádánd most ébredezne valami évtizedes álomból. A falu sok évig kettészakítottan élt, mesterségesen szított ellenségeskedésben, szinte polgárháborús állapotok között. Ez nagyon jól jött a zavarosban halászóknak, de közben a mi saját otthonunk, az egész falu jövője volt a tét, és ezt majdnem végleg eljátszottuk.
Én úgy látom, Ádánd végre felébredt ebből a rossz álomból. Ebben a ciklusban a képviselő-testületben is meg tudtuk mutatni, hogy nem az ellenségeinkkel ülünk egy asztalnál. Egyfelé tartunk, és mindenki jót akar. Világnézettől, politikai hovatartozástól függetlenül össze tudtunk fogni, és közösen dolgozni a legfontosabbért: a faluért. Eleinte persze az indulatosabbak, szélsőségesebbek még leárulóztak minket, de aztán elhalkultak ezek a hangok is. Szerintem mindenki belátta mostanra, hogy nincs is előttünk más út. De hát itt élünk! Azt szeretnénk, hogy Ádánd valódi otthon legyen, és ne csatatér.
– Vannak konkrét tervei a következő ciklusra?
– Nagy felelőtlenség lenne most bármit is ígérni. Akkora a káosz az önkormányzat könyvelésében, hogy idén augusztusig még a 2013-as év zárszámadását sem tudtuk elfogadni. A könyvvizsgálói jelentés szerint olyan mértékűek a mulasztások és hiányosságok, hogy csak a rendcsinálásra legalább fél év kell majd. 2002 óta hiányzik például a teljes vagyonleltár, amire mindennek épülnie kellene. Gazdasági program sem készült 2007 óta. Lényegében újra kell raknunk az alapokat, mielőtt tovább indulhatnánk.
Onnantól a településfejlesztési koncepcióban kitűzött célokat követjük, és mindenekelőtt az infrastruktúrát próbáljuk fejleszteni, mert az mindennek az alapja. Minőségi úthálózatra van szükség. Egészséges ivóvízre. Gondozott, ápolt közterekre. Haladéktalanul fel kell számolni az illegális szemétlerakókat. Rendbe tenni az omladozó műemlékeket. Feléleszteni a kultúrát. Kihasználni a turizmusban, a Balaton közelségében rejlő páratlan lehetőségeket. Ezáltal munkahelyeket teremteni helyben. Összefogni a civil szervezetekkel, és együtt tenni élhetővé, otthonossá Ádándot.
Ez több ciklusra elegendő feladat, melyekhez minden adódó pályázati lehetőséget ki fogunk használni, méghozzá átláthatóan, nyílt közbeszerzésekkel. Mindenütt óriási az elmaradás, és rengeteg a tennivalónk. Legelőször azonban szeretnénk megnyugtató módon lezárni a szennyvízprojektet, és elszámolni a lakossági befizetésekkel.
– Képes lesz mindezt egyedül véghezvinni?
– Az lehetetlen lenne, de szerencsére nem vagyok egyedül. Az önkormányzati munka csapatmunka, ezért a választáson is együtt fogok indulni azokkal a képviselőjelöltekkel, akik hajlandóak a közös célokért összefogni. Ismert, köztiszteletben álló helyi polgárok, akik közül többen eddig is képviselők voltak – az ő tapasztalatuk nélkül nem is boldogulnánk. Mások új jelöltek, köztük fiatalabbak, tele új tervekkel, és mindannyian elkötelezettek a tisztességes munka, a megújulás mellett. Hamarosan ők is bemutatkoznak majd. Igyekeztünk úgy összeállítani a csapatunkat, hogy rajtuk keresztül lehetőleg Ádánd minden polgára képviselve legyen.
Egy modern települést csak korszerű önkormányzat működtethet sikeresen. A legutóbbi választások óta is sokat változott a világ. Mások a törvények is, és nem csak a polgármesterrel szemben magasabbak az elvárások: az önkormányzati munka sokkal komolyabb felkészültséget kíván majd a képviselőktől is, mint a korábbi ciklusokban. Mi meg tudunk felelni ezeknek az új kihívásoknak, és készen állunk a feladatokra.
– Elég lehet ez a néhány ember a gyökeres változáshoz?
– Semmiképp! Valódi változást csak a választókkal együtt tudunk elérni, hiszen most minden rajtuk múlik. Az új törvény szerint ezúttal öt évre választunk új képviselőket és polgármestert. Sokkal nagyobb a felelősség és a tét, mint valaha, és ezt azok is pontosan tudják, akik abban érdekeltek, hogy minden a régi, kaotikus módon menjen tovább. Ők biztosan ott lesznek a választáson.
Csak akkor van esélyünk fordítani a saját sorsunkon, ha mindannyian ott leszünk. Én arra kérem a választókat, hogy ezúttal ne maradjanak otthon. Támogassanak minket, és segítsenek abban, hogy Ádánd ne magánérdekek, hanem közös értékeink mentén fejlődhessen tovább! Ha mindenki eljön szavazni, most végre elindulhatunk a helyes irányba. Nincs több elvesztegetni való időnk.