[singlepic id=788 w=320 h=240 float=left]A 2010. augusztus 7-i falunapon készült képekből felkerült egy válogatás a galériába.
A képek itt megtekinthetőek.
Üdvözöljük községünkben!
Üdvözöljük községünkben!
Kapcsolat – zöld szám
Megjelent a Kapcsolat újság legfrissebb, 2010 július-augusztusi száma, központban a környezetvédelemmel.
„A szokásos információk mellett ez a szám kiemelten foglakozik a természeti környezet bemutatásával. Igyekszik ráirányítani a figyelmet a természet- és környezetvédelem terén legfontosabb teendőinkre. Ezzel a számmal (is) hangsúlyozni szeretnénk John James Audubon kimagasló amerikai természettudós azon gondolatát, mely szerint:
„Az igazi természetvédő az, aki tudja, hogy a világot nem a szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kölcsönözzük”.
A Kapcsolat zöld számát a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumtól 2009. évben elnyert pályázat anyagi támogatásával jelentetjük meg.”
Falunap!
Ádánd Község Önkormányzata szeretettel meghívja Önt és kedves családját
2010. augusztus 7-én (szombaton)
16. Falunapi Rendezvényére!
Helyszín: búcsútér és környéke
Folyamatos programok reggeltől:
- Sportrendezvények
- Lovaglás
- Főzőverseny
Programok:
- A katolikus templom emlékparkjában fát ültet
Kovács Ferencné (91) és Éberhardt István (88) - A Falunap ünnepélyes megnyitása
- Kitüntetések, oklevelek átadása
Helyi és meghívott csoportok műsorai:
- Hip-Hop Dance, Ádándi Általános Iskola
- Kid Rock & Roll Egyesület
- Jeratel Hastánc Stúdió – Pirgl Enikő és Tanítványai
- Kossuth Művelődési Kör, Siómaros
- Ádándi Közelebb Egymáshoz Nyugdíjas Klub
- Ádándi Népdalkör Egyesület Nóta Klubja
- Harta-Nagy Duó
- Vektors Néptánc Együttes, Lettország
- Fabotó Citerazenekar, Felvidék
- Balaton Néptánc Együttes Senior Csoportja
- MeieMari & Uhka & Lustilised Néptánc Együttes, Észtország
- Mecsek Néptánc együttes
- Tombolasorsolás
- Nemcsak Berry koncert
- Tűzijáték
- Retro Buli: Szabó Gábor ex-lemezlovas, Radio Jam
Mindenkit sok szeretettel várunk!
Pollák Tibor
polgármester
Régiségek a csárdában
Ha a szomjas utazó egy ilyen forró nyári napon Ádándra téved, a magyar falvakra jellemző gazdag választék várja vendéglátó helyekből. Akad családi ház garázsában kialakított háztáji sörkimérés, vidám (gyerek?)rajzokkal díszített falú, jellegzetes falusi csapszék, hamisítatlan, szocreál presszó, nehéz szagú, bádogasztalos italbolt – ám üde színfoltot képvisel mindezek között a Széchenyi utcában található Sovány csárda.
A tulajdonos, Éberhardt József remek példáját nyújtja, hogyan teremthető meg egy kis kreativitással, apró ötletekkel az egyedi jelleg és a személyes, közvetlen hangulat. Ha belépünk a kívülről meglehetősen jellegtelen épületbe, belülről a helyiség egyszerre tűnik néprajzi múzeumnak, helytörténeti gyűjteménynek és régiségboltnak: a falakat mindenütt régi korok használati tárgyai borítják, kezdve a paraszti élet mindennapi eszközeitől öreg rádiókon és hangszereken, tőrökön és bajonetteken át a régi vasalókig.
Ha tehát Ádándon jár a szomjas utazó, feltétlenül térjen be egy italra a Sovány csárdába; érdekes kis színfoltja ez a településnek.
Az elveszett hűtőszekrény
[singlepic id=716 w=250 h=180 float=left]Együgyűség? Vandál pusztítási vágy? Sunyi ártani akarás? Tompa tudatlanság? Ostoba, balkáni igénytelenség? Nehéz megmondani, mi motiválhatta azt a „polgártársunkat”, aki egy-két nappal ezelőtt egy egész kocsira való szemetet, lomot és építési törmeléket borított le a frissen rendbe tett madármegfigyelő hely kellős közepén. Talán mindezek együtt? Ki tudja…
[singlepic id=717 w=350 h=280 float=right]Nemrég adtunk hírt róla, hogy részben pályázati támogatásból, részben a település saját költségvetéséből (mindannyiunk közös pénzéből tehát, amelyből ugyanígy hasznos, értékes fejlesztések is megvalósulhattak volna), szabadidőnket nem sajnálva néhány tucatnyian, ádándi polgárok kitakarítottuk és rendbe tettük a település egyik legfontosabb természeti értékét, a védett gyurgyalagos partfalat, ahová szorgos kezek (helyből és a környező településekről is) hosszú évek óta hordtak mindenféle hulladékot és szemetet. Nem keveset költöttünk el a község pénzéből, hogy ezt a vállalhatatlan és szégyenletes állapotot végre felszámoljuk – és nem kevés pénzt kaptunk a feladatra az ország közös vagyonából (mindannyiunk adóforintjaiból!) is.
[singlepic id=718 w=320 h=220 float=left]Az elköltött pályázati pénzekkel hamarosan el kell számolnunk. Igazolnunk kell, hogy akik ezt nekünk ítélték, jól döntöttek: ez a település ismeri és megbecsüli természeti értékeit, és képes vigyázni is azokra. Igazolnunk kell – ellenőrizni fogják – , hogy méltóak voltunk az anyagi segítségre: a védett gyurgyalagos partfal, mint a település kiemelt természeti értéke, rendben van, látogatható; a madármegfigyelő hely szépen, rendezetten várja a turistákat. Ha erre a végtelenül egyszerű feladatra sem vagyunk képesek, hogyan remélhetünk a jövőben bármiféle segítséget bárkitől is?
A hozzánk látogató turistát nem fogja érdekelni, hogy a szemetet csak egy-két ostoba ember borítja-e az erdő szélére, vagy mi mind, helybeliek: az ő emlékezetében úgy marad meg Ádánd, az otthonunk, mint egy elhanyagolt, igénytelen, balkáni szeméttelep.
És ez sajnos mindannyiunk közös szégyene.
Ezt a cikket vitaindítónak szánom. Hogyan állíthatjuk meg azokat, akik a közös értékeinket rendre elpusztítják, tönkreteszik? Mit tehetünk mi, akik számára fontos a kulturált, tiszta környezet? Hogyan juttathatnánk vissza az elveszett hűtőszekrényt gondatlan gazdájához? Várom a tenni akaró, tenni kész ádándiak ötleteit, javaslatait, gondolatait.