Húsvétkor az egész keresztény világ egy üres sír mellett áll, melyre ez van írva: Feltámadt, nincs itt! A templomok ünnepi ruhába és virágba öltöztek. A húsvéti gyertya fénye megvilágítja lelkünket, családunkat és magát a társadalmat is. Húsvét az öröm és a reménység ünnepe, mert megszabadít bennünket a félelemtől. Az élet legyőzte a halált. A keresztény ember nem él és nem hal meg reménytelenül, mert várja a holtak feltámadását. Azért vagyunk ma itt a templomban, hogy megünnepeljük Jézus feltámadását; mert feltámadt a halálból, ahogy azt előre megmondta. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki bennem hisz, még ha meghal is, élni fog.”
Jézus azért támadt fel, hogy minden követőjét részesítse a feltámadás dicsőségébe. Ő a világ világossága olyan, mint a világítótorony a hajós számára, hogy aki rátekint, annak az élete biztosan a cél felé haladjon. Annak az élete nem futhat zátonyra, nem szenved hajótörést bármennyire is viharos az élet tengere, melyen mindnyájan hajózunk. Ugyanakkor Jézus azt mondta a tanítványairól, követőiről, hogy „Ti vagytok a világ világossága!” Ez azt jelenti, hogy ebben a világban, nekünk kell felmutatni az emberek számára és az emberek között Jézus Krisztust. Mi hordozzuk Krisztust saját életünkben; küldetést bízott ránk, hogy képviseljük Őt az emberek között, mert szükségük van Krisztusra. Szükségük van arra, hogy végre meglássák a világosságot. Continue reading „Világítani kell!”