Inváziós, más szóval özönfajoknak nevezzük azokat a (gyakran távoli kontinensekről behurcolt) állat- és növényfajokat, amelyek új környezetükben természetes ellenségek híján mértéktelenül elszaporodnak, az őshonos fajokat és társulásokat élőhelyükről kiszorítják. Az invázió eredménye ilyenkor a fajgazdagság drasztikus lecsökkenése, például kevés fafajból álló, sivár, szegényes aljnövényzetű erdők megjelenése az eredeti, változatos életközösségek helyett. A hazai élővilágot számtalan ilyen invazív özönfaj fenyegeti. (Ezek közül a parlagfűről korábban már írtunk.) Most két különösen veszélyes fafajt mutatunk be.

Mindenki ismeri az 1700-as években Észak-Amerikából meggondolatlanul betelepített fehér akácot (Robinia pseudoacacia), amely az elmúlt évszázadokban egész országrészek eredeti, őshonos erdőségeit szorította ki, és az erdészek, ökológusok, környezetvédők hosszú évtizedek óta vívnak keserves harcot a visszaszorítására – ahhoz azonban, hogy ez a küzdelem ne legyen hiábavaló, szükség van a mi segítségünkre is. Az akácot gyors növekedése miatt néha még napjainkban is ültetik tűzifának, fehér virágzata miatt pedig kedvelik a méhészek is – noha az általa hajtott gazdasági haszon össze sem hasonlítható azzal a mérhetetlen kárral, amelyet ez az agresszíven terjedő fafaj a hazai erdőállományban okozott és okoz.
Continue reading „Idegenek a kertben”