2010. Június 27-én küldöttség érkezett Ádándra testvértelepülésünkről, a vajdasági Bácskából, Kupuszinából. Velük együtt kelt útra másnap hajnalban az ádándiak kis csapata, hogy buszra szállva ellátogassunk a Székelyföld szívébe, a harmadik testvérfaluba, Csíkmadarasra.
[singlepic id=621 w=320 h=240 float=right]A színes és változatos programokkal teli ötnapos kirándulás során felkerestük az útba eső gazdag múltú települések nevezetességeit, a magyar történelemhez köthető számos emlékhelyet. Erdély gyönyörű tájain keresztülhaladva ellátogattunk Bánffyhunyadra, jártunk a Bucsin-tetőn, Gyimesbükkön felkerestük az ezeréves magyar határt, Csíksomlyón a legendás búcsújáró helyet, a kegytemplomot. Jártunk a csíkmadarasi búcsúban, majd másnap kirándulást tettünk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. Jártunk Parajdon, a sóbányában és a világhírű fazekasfaluban, Korondon; Farkaslakán pedig koszorút helyeztünk el Tamási Áron sírjánál.
[singlepic id=628 w=320 h=240 float=left]Csodálatos napokat töltöttünk el a Székelyföld mesebeli tájait bebarangolva. Megtapasztaltuk az ott élők szívélyes vendégszeretetét, megismertük kincset érő hagyományaikat, féltve őrzött, páratlan kultúrájukat, népdalkincsüket, szépséges táncaikat és nem utolsósorban a helyi pazar konyhakultúrát. A testvértelepülési kapcsolatok ápolására bőven nyílt tehát alkalom: a három falu polgármestere és képviselői terített asztal mellett oszthatták meg egymással sikereiket, eredményeiket és gondjaikat.
[singlepic id=700 w=350 h=260 float=right]Hazafelé az utunk Szerbián át vezetett. Útközben megálltunk Aradon, ahol koszorút helyeztünk el a vértanúk emlékoszlopán. Egész napos buszozás után, estére érkeztünk meg vajdasági barátainkhoz Kupuszinába. Az út fáradalmait azonnal elfeledtette velünk a tiszteletünkre rendezett felejthetetlen halászlé-vacsora és táncmulatság. Vendéglátóink alaposan kitettek magukért: az az őszinte, szívélyes vendégszeretet, barátságos közvetlenség, amellyel fogadtak bennünket, méltó megkoronázása volt ennek a pár napnak, mely alatt a régi barátságok megerősíttettek, és új, igaz barátságok köttettek.
Szorosabbra fűzhettük tehát azt a köteléket, amely összeköt minket, magyar falvak lakóit a határokon innen – és messze azokon túl. Köszönjük, Csíkmadaras! Köszönjük, Kupuszina! Köszönjük, barátaink!
