[singlepic id=716 w=250 h=180 float=left]Együgyűség? Vandál pusztítási vágy? Sunyi ártani akarás? Tompa tudatlanság? Ostoba, balkáni igénytelenség? Nehéz megmondani, mi motiválhatta azt a „polgártársunkat”, aki egy-két nappal ezelőtt egy egész kocsira való szemetet, lomot és építési törmeléket borított le a frissen rendbe tett madármegfigyelő hely kellős közepén. Talán mindezek együtt? Ki tudja…
[singlepic id=717 w=350 h=280 float=right]Nemrég adtunk hírt róla, hogy részben pályázati támogatásból, részben a település saját költségvetéséből (mindannyiunk közös pénzéből tehát, amelyből ugyanígy hasznos, értékes fejlesztések is megvalósulhattak volna), szabadidőnket nem sajnálva néhány tucatnyian, ádándi polgárok kitakarítottuk és rendbe tettük a település egyik legfontosabb természeti értékét, a védett gyurgyalagos partfalat, ahová szorgos kezek (helyből és a környező településekről is) hosszú évek óta hordtak mindenféle hulladékot és szemetet. Nem keveset költöttünk el a község pénzéből, hogy ezt a vállalhatatlan és szégyenletes állapotot végre felszámoljuk – és nem kevés pénzt kaptunk a feladatra az ország közös vagyonából (mindannyiunk adóforintjaiból!) is.
[singlepic id=718 w=320 h=220 float=left]Az elköltött pályázati pénzekkel hamarosan el kell számolnunk. Igazolnunk kell, hogy akik ezt nekünk ítélték, jól döntöttek: ez a település ismeri és megbecsüli természeti értékeit, és képes vigyázni is azokra. Igazolnunk kell – ellenőrizni fogják – , hogy méltóak voltunk az anyagi segítségre: a védett gyurgyalagos partfal, mint a település kiemelt természeti értéke, rendben van, látogatható; a madármegfigyelő hely szépen, rendezetten várja a turistákat. Ha erre a végtelenül egyszerű feladatra sem vagyunk képesek, hogyan remélhetünk a jövőben bármiféle segítséget bárkitől is?
A hozzánk látogató turistát nem fogja érdekelni, hogy a szemetet csak egy-két ostoba ember borítja-e az erdő szélére, vagy mi mind, helybeliek: az ő emlékezetében úgy marad meg Ádánd, az otthonunk, mint egy elhanyagolt, igénytelen, balkáni szeméttelep.
És ez sajnos mindannyiunk közös szégyene.
Ezt a cikket vitaindítónak szánom. Hogyan állíthatjuk meg azokat, akik a közös értékeinket rendre elpusztítják, tönkreteszik? Mit tehetünk mi, akik számára fontos a kulturált, tiszta környezet? Hogyan juttathatnánk vissza az elveszett hűtőszekrényt gondatlan gazdájához? Várom a tenni akaró, tenni kész ádándiak ötleteit, javaslatait, gondolatait.