Idősek karácsonya

Meghívó

Az ember mindent látó, mindent megvilágító nap,
Ha szeret.
De ha nem szeret, sötét lakás,
Amelyben füstös lámpa ég
– mondja a bölcselet.
Gyújtsuk meg lámpásainkat közösen,
Hogy életünk időnként sötét folyosóin eltaláljon
Az emberi életet elkísérő advent – a szeretet.

Ádánd Község Önkormányzata 2010. december 17-én (péntek) 14. 30 órai kezdettel tartja „Karácsony eljövetele – Adventi est” című rendezvényét a Közösségi Házban.
Az időskorúak ünnepségére községünk minden tiszteletben és szeretetben megőszült lakosát várjuk!

Pollák Tibor
polgármester

Egy szavazás margójára

A helyi választási eredmények kihirdetésével egy időben új szavazást indítottunk „Melyek a legfontosabb fejlesztendő területek Ádándon?” címmel, amelyben a településfejlesztés lehetséges irányaival kapcsolatos kérdéseket tettünk fel olvasóinknak.

[poll id=”6″ type=”result”]

A kérdőívet összesen 29 látogatónk töltötte ki. Szavazónként három válasz volt megjelölhető, így összesen 72 szavazat érkezett. A válaszadók meglepően alacsony száma miatt az eredmények semmiképpen nem tekinthetőek reprezentatívnak – egyszersmind rávilágítanak a legtöbb hazai kistelepülést sajnálatosan jellemző problémára: a passzivitásra, illetve a helyi közügyek iránti feltűnő érdektelenségre. Lássuk tehát a részleteket!
Continue reading „Egy szavazás margójára”

Kupuszina népviselete

A már szórványnak számító Nyugat-Bácskában, Zombor és Apatin között található Kupuszina, azaz Bácskertes. A főleg magyarok lakta település lakosai népi hagyományaikat a mai napig őrzik. A jellegzetes palóc nyelvjárást beszélik. Ruházatukról már messziről felismerhetőek voltak. Az idősebbek a mai napig hordják sokszoknyás viseletüket, a vasárnapi misére ünneplőbe öltöznek. Sajnos a fiatalok már csak egy-egy rendezvény alkalmával hajlandóak magukra venni a kupuszinai ruhákat.

A Magyar Televízió Kárpát Expressz című műsora ma ismételte szeptemberi riportját testvértelepülésünk, Kupuszina gyönyörű népviseletéről. Aki kíváncsi rá, újra megnézheti az MTV videótárában (4:42-től).

Elfolyt…

Eddig elfolyt: 738 millió forint, azaz 1,5 millió köbméter víz. A pazarlásnak vége – e felirat előtt tartottak sajtótájékoztatót szerdán a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt.-nél a hónapok óta tartó átvilágítás eddigi eredményeiről.

– A cég gazdálkodását a vizsgált időszakban a kettős mérce jellemezte – mondta Winkler Tamás, a DRV Zrt. ez év júniusában kinevezett vezérigazgatója. – Miközben a magas vízdíjat a fogyasztóktól kíméletlen eszközökkel beszedték, voltak szép számmal haszonélvezők is. Azok, akiknek esetenként milliós nagyságrendű tartozását elengedték, vagy azok a vezetők, akik több millió, vagy több tízmillió forinttal a zsebükben távoztak a cégtől. Akadtak, akiknek a jelek szerint mindent szabad volt a DRV-nél. Az átvilágítás során eddig több mint 700 millió forintnyi gyanús pénzmozgást tártak föl. A vörösiszap-katasztrófában elhíresült, magántulajdonú Mal Zrt-nek például még egy 1976-os (!) szerződés alapján feleannyiért adták a vizet, mint a köztulajdonban lévő bakonyi társvízműnek.
– Immár írásos bizonyítékok szolgálnak arra, hogy bűncselekményeket követtek el az elmúlt időszakban a DRV-nél – állította Szabó Iván, a vízmű jogi képviselője. Hozzátette: a gyakran politikai, gazdasági érdekből meghozott, indokolatlan döntések súlyos költségei beépültek a fogyasztóktól kért vízdíjba, s ez az egyik magyarázat arra, hogy a hazai átlagnál miért kerül többe az ivóvíz a Balaton térségében.

Tovább a Somogyi Hírlap cikkéhez >>

Idegenek a kertben

Inváziós, más szóval özönfajoknak nevezzük azokat a (gyakran távoli kontinensekről behurcolt) állat- és növényfajokat, amelyek új környezetükben természetes ellenségek híján mértéktelenül elszaporodnak, az őshonos fajokat és társulásokat élőhelyükről kiszorítják. Az invázió eredménye ilyenkor a fajgazdagság drasztikus lecsökkenése, például kevés fafajból álló, sivár, szegényes aljnövényzetű erdők megjelenése az eredeti, változatos életközösségek helyett. A hazai élővilágot számtalan ilyen invazív özönfaj fenyegeti. (Ezek közül a parlagfűről korábban már írtunk.) Most két különösen veszélyes fafajt mutatunk be.

Mindenki ismeri az 1700-as években Észak-Amerikából meggondolatlanul betelepített fehér akácot (Robinia pseudoacacia), amely az elmúlt évszázadokban egész országrészek eredeti, őshonos erdőségeit szorította ki, és az erdészek, ökológusok, környezetvédők hosszú évtizedek óta vívnak keserves harcot a visszaszorítására – ahhoz azonban, hogy ez a küzdelem ne legyen hiábavaló, szükség van a mi segítségünkre is. Az akácot gyors növekedése miatt néha még napjainkban is ültetik tűzifának, fehér virágzata miatt pedig kedvelik a méhészek is – noha az általa hajtott gazdasági haszon össze sem hasonlítható azzal a mérhetetlen kárral, amelyet ez az agresszíven terjedő fafaj a hazai erdőállományban okozott és okoz.
Continue reading „Idegenek a kertben”